A skót Rural College, a Bécsi Állatorvosi Egyetem és a belfasti Queen’s Egyetem kutatói megállapították, hogy ha sertések jobb szociális adottságokkal rendelkeznek, akkor rövidebb ideig küzdenek egymással a „rangokért.” Az állatokkal végzett kutatás eredményei kísérleteken alapulnak, a tanulmányt a Royal Society Open Science-ben publikálták.

Az állatvilágban, egy-egy faj vagy csoport tagjai között teljesen bevett szokás, hogy a rangokat harccal érik el, alakítják ki. A harc erőszakos jellege miatt súlyos problémák merülhetnek fel, például valamelyik fél megsebesül.

A kutatókban értelemszerűen felmerült a kérdés, hogy a vadon élő állatokban vajon kialakultak-e a sebesüléseket enyhítő mechanizmusok, például képesek-e lerövidíteni az összecsapást. Az is eszükbe jutott, hogy a közösségi attitűd, az egymáshoz tartozás érzete vajon befolyásolja-e a rangért folytatott harcok idejét, hogy a megmérettetések gyorsabban vagy lassabban zajlanak le. Azaz, a szocializációba beletanult, más állatokkal jól kijövő egyedek rövidebb és kisebb sérülésekkel járó harcot folytatnak egymással, vagy sem?

A választás azért esett a házi sertésekre, mert köztudott róluk, hogy gyakoriak a hatalmi rangokért folytatott összecsapások.

A kísérletekben kismalacok vettek részt. 32-nek megengedték, hogy ellátogassanak a szomszédos gazdaságba, ahol más állatokkal, köztük sertésekkel is szocializálódni akartak. Másik 32 malacnak nem engedték meg, hogy velük tartsanak, farmjukon kellett maradniuk, és kizárólag az anyáikkal állhattak kapcsolatban, csak velük folytathattak interakciókat. Nyolchetes korukban más kismalacokkal helyezték őket azonos ólba, a kutatók pedig megfigyelték, hogy milyen kapcsolatok alakulnak ki közöttük, hogyan kommunikálnak egymással.

A „társadalmi rangért” vívott harc a sertések között általában szaglásból-szippantásból, egymás körüli járkálásból, oldalba lökéséből, birkózás-féléből, arcuk összeérintéséből, és egyes esetekben tényleges harapásokból áll. Az egész rövid ideig tart, és pár perc elteltével az egyik feladja, és „aláveti magát” a másiknak, azaz elismeri, hogy felette áll.

Így rendeződik két sertés között a rang (hatalmi hierarchia) kérdése.

A kísérletekből kiderült, hogy a jól szocializálódott állatoknál a küzdelem átlagosan három percig tartott. A másik, a kevésbé szocializált csoportnál kb. egy perccel továbbhúzódott. Azt is megállapították, hogy az utóbbiaknál gyakoribbak a sebesülések, kb. egy egyharmaddal többször fordultak elő, mint az első csoportban.

A sertések szocializációja lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai kevésbé súlyos, rövidebb küzdelmet folytassanak a rangokért, amelyekkel a sebesüléseket is könnyebben megelőzik – összegeztek a kutatók.