Hogyan hat az afrikai sertéspestis kínai pusztítása világpiacra?

Egyes szakértői vélemények szerint kínai termelés akár 25-35 százalékkal is eshet. Ennek nagysága azzal érzékeltethető igazán, ha hozzátesszük, hogy Kína éves sertéskibocsátása ezek szerint majdnem annyival csökkenhet, mint az Európai Unió egészének termelése. De más összehasonlításban is látszik, hogy hatalmas mennyiségről van szó: az elmúlt években a világkereskedelemben általában évi 8 millió tonna sertéshús forgott, most pedig Kínában egyes prognózisok szerint kieshet a piacról 20 millió tonna. Ha csak részben pótolják ezt a hiányt, az is óriási hatással van a világpiacra, amelynek hatását már most érezzük, és fogjuk is érezni, még a baromfipiacon is. Ráadásul, úgy tűnik, nem is egy gyorsan helyreállítható piaci anomáliáról van szó, hiszen a rengeteg kivágás miatt Kínában valószínűsíthetően jelentősen csökken a tenyészállat-állomány és a kocalétszám is, ezek felfuttatása hosszabb időbe telik.

A magyar sertéshús termékpályán hogyan jelentkezik az ASP hatása?

Külön kell vennünk a sertéshizlalást, illetve a vágást és feldolgozást. A magyar sertéstartókat az ASP közvetlenül nem érinti, hiszen Magyarországon csupán vaddisznókban azonosították a vírust. A betegség kínai megjelenésének hatásaként ugyanakkor brutális, az év eleje óta 40-50 százalékot is elérő áremelkedés volt az élősertéseknél, ami a sertéshizlalásban mérettől és technológiától függetlenül mindenki számára kedvező. A munkabéreken kívül az önköltségre ható egyéb kiadásaik nem növekednek érdemben. A legnagyobb költségtényezőnek számító takarmány árának emelkedéséről nem hallani, sőt, a kínai sertésállomány-csökkenésnek a kisebb piaci igény miatt inkább árleszorító hatás jelentkezhet a piacon. Ebből adódóan azt gondolom, hogy rövidtávon a sertéshizlalással foglalkozó magyar gazda nem járhat rosszul.

És a húsipari cégek?

Az iparágban most jelentős gazdasági nyomással kénytelenek szembenézni a szereplők. Első körben a vágással foglalkozó cégek, amelyek szembesülnek az elmúlt 3-4 hónapban már 40-50 százalékos alapanyagár-növekedéssel, mégpedig úgy, hogy ennek jelentős részét egyelőre nem tudták áthárítani a partnereik felé. Ezekben a hónapokban ezek a társaságok jelentős veszteségeket termelnek. Magyarországon körülbelül 200, sertésvágásra engedéllyel rendelkező cég van, amelyek közül persze nem működik mindegyik, és a négy nagy társaságnál történik meg az éves 4,7 millió vágás kétharmada. De működnek jelentős számban kisebb társaságok, amelyeket a sertés ilyen mértékű drágulása kritikus helyzetbe sodorhat. A gazdasági nyomás a következő körben eléri, illetve a cégek egymás közti húskereskedelmében elindult áremelés révén már elérte a készítménygyártókat is. Nekik szintén számolniuk kell a jelentős alapanyagár-növekedéssel, és nekik is át kell hárítaniuk azt a partnereikre.

Hogyan lehet ekkora hatása a magyar piacra annak, hogy sokezer kilométerre innen járvány van?

Az EU-ban elindult egy kereslet az élősertés iránt, zömében a kínai értékesítési lehetőségek miatt, és ez kezdte el feltornázni az árakat. A magyar árak a nagy cégek szinte mindegyikénél valamilyen formában kötődnek a német árhoz, ebből adódóan nálunk is megjelent a felvásárlási árakban az ott tapasztalható emelkedés, és nem feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt hetekben gyengült a forint, és az árfolyam is megjelenik az árakban. Ennek az áremelésnek meg kell jelennie a fogyasztóknál is. A kiskereskedelmi árak emelkedésevalószínűsíthetően hasonló sorrendben megy végbe, mint a húsipari átadási áraké, vagyis előbb a tőkehúsoknál, azután pedig a készítményeknél.

Tavaly jelentően megugrott a Romániába irányuló élősertés-export az ottani ASP miatt, Kínába viszont közvetlenül nem tudunk szállítani. Így mennyiben érinti az exportlehetőségeinket a jelenlegi világpiaci helyzet?

Európából megy ki a fagyasztott tőkehús, mivel vannak országok, amelyek exportálhatnak Kínába. Ez olyan mértékű, hogy a saját országuk készítménygyártóinak már nem jut elegendő alapanyag, ezért ezek a gyártók alternatív forrást keresnek. Ügyletekről nem tudok, de tény, hogy Magyarországon is megjelentek német készítménygyártók, és érdeklődtek hússzállítási lehetőségekről. Ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. A folyamat jelenleg ott tart tehát, hogy az élősertésárakat a kínai szívóhatás már feltolta, de a vágóhidak értékesítési árait – legalábbis rövidtávon – nem, például azért sem, mert ők nem tudnak közvetlenül a kínai piacra exportálni. Magyarország ugyanis a vaddisznókban észlelt ASP-megbetegedések miatt tiltólistán van. A magyarországi exportlehetőségek ugyanakkor annyiban javultak, hogy Nyugat-Európa egyes országaiból van kereslet a hús iránt.

Az élősertés árának ilyen mértékű emelkedése milyen folyamatokat indíthat be a húsiparban?

Az alapanyagár-növekedés mindenkinél megjelent, mérettől függetlenül. Most az iparági szereplők jövőjét az befolyásolja leginkább, hogy milyen gyorsan, és milyen mértékben tudják elfogadtatni a növekvő önköltségét az értékesítési áraikban. Azt valószínűsítem, hogy mivel a közepes és nagyobb cégeknek jobb az érdekérvényesítő képességük, több lábon állnak, több partnerrel állnak kapcsolatban, ezek a cégek hamarabb tudják érvényesíteni az áremelési törekvéseiket. Így ők kisebb veszteséget lesznek kénytelenek elszenvedni, mint azok a kis és közepes vágóhidak, amelyeknek hatékonysági problémái az alacsony sertésárak mellett nem jönnek ennyire felszínre.