A mezőgazdaság története ezer és egy szállal kapcsolódik az ember történetéhez. A halászó-vadászó életmódtól a szervezettebb formákig, az agrárium többször forradalmasította, alapjaiban változtatta meg elődeink életmódját.

A földműveléssel és állatokkal kapcsolatos tevékenységeket minden ókori nép, ősi kultúra az égiekhez kötötte, tőlük kértek áldást a termésre, halászathoz, vadászathoz. A különféle mitológiákban fontos szerepet töltöttek be az ételért-italért „felelős” istenségek.

A Farms.com közülük szemezgetett és választott ki többet.

Egyiptomban Nepert, a „száj urát” és Nepitet tekintették a vetőmag istenének és istennőjének. Neper testét úgy ábrázolták, hogy a kukoricát jelenítsen meg, pedig személyét inkább az árpához és a búzához kötötték. A „száj ura” utalás az élelemforrásnak tekintett magokra.

A görögöknél Demeter istennő óvta a vetőmagot, a mezőgazdaságot, tett meg mindent a növények növekedéséért és a bőséges termésért. Tevékenységében „nemes szellemek”, a szőlészetek, veteményeskertek stb. védői (agathos daimon) segítették.

Demeter római megfelelője Ceres volt, és a görögökhöz hasonló nemes szellemek náluk is felbukkantak. A Föld istennőjének a gazdaságok termelékenységét, az anyaságot és a terhességet vigyázó Terrát tekintették, akihez földregéskor is imádkoztak. Róma városának vetőmag-ellátásáért a hajóorr háttér előtt hőségszarut tartva ábrázolt Ammona felelt. Az ábrázolás arra utalt, hogy a vetőmag megérkezett a fővárosba. Pénzérméken szintén megjelenítették.

A görög Krónoszhoz kapcsolható Szaturnuszt a mezőgazdaság, a termés, a felszabadulás és az idő isteneként tisztelték, december 17-én, szaturnáliákon ünnepelték.

Marcus Terentius Varro (Krisztus előtt 116-27), költő, író és az ókori Róma egyik legnagyobb tudósa szerint a gazdák számára az ivóvíz istennői, a lymphák voltak a legfontosabbak. „Víz nélkül az összes mezőgazdaság száraz és silány” – írta róluk.

A kelta mitológiában hárfán játszó Dagda számított a mezőgazdaság istenének. Amikor zenélni kezdett, helyes sorrendbe álltak az évszakok.

A litván hiedelemvilágban Zemyna földistennő táplálta a bolygó összes életformáját. Tiszteletére magvetés, palántázás előtt az előző évi termésből való vetőmagból sütött kenyeret égettek el az új termőföldön. Köszönetként sokan meg is csókolták a földet, miközben hangosan imádkoztak.

Az Egyesült Államok délnyugati államainak területén élt őslakosok a gyermekáldásért is felelős fuvolista Kokopelli termékenységistenhez fohászkodtak. A púpos istenség fuvolajátékával űzte el a telet, és hozta meg a tavaszt, vagy az esőt. Kukoricaceremóniákon általában egy másik fuvolistával, Paiyatamu szellemmel együtt jelenítették meg.

Új-Zéland őslakosai, a maorik Rongohoz, a kultúrnövények istenségéhez imádkoztak. A déli Cook szigeteken Rongot a mezőgazdaság és a háború uraként tisztelték és félték.