A Millenáris csütörtöktől vasárnapig ad otthont a gasztronómia szerelmeseinek, chefeknek és borászoknak, pékségeknek és italkészítőknek, profi és amatőr ínyenceknek, szakmabelieknek és érdeklődőknek „kötelező” OTPBank Gourmet Fesztiválnak. Egyedi élmény; a rengeteg ételstand közül mindenki megtalálhatja az ínyét leginkább csiklandoztató fogásokat, sőt, helyenként annál is többet.

Ételek mellett sajtok és sonkák, szalámik és felvágottak, fűszerek és természetesen italok, megszokott és különleges borok, champagne és pezsgők, vagy éppen belga sörök, pálinkák és vodkák közül is bőségesen válogathatunk. Külön öröm, hogy több standnál finomabbnál finomabb kézműves kenyeret is vásárolhatunk. A világ számos országát bejárva, meggyőződésem, hogy kenyérfronton Magyarország az élmezőnyhöz tartozik, ráadásul erről az örömteli fejleményről viszonylag kevés szó esik a médiában.

Az utóbbi tíz év egyik legüdébb és legmegsüvegelendőbb budapesti, hazai történése a világviszonylatban is számottevő helyi gasztroszcéna kialakulása, virágba borulása, csúcsra futtatott konyhákkal, izgalmas ízvilágokkal, hagyományok és úttörő kísérletezés ideális arányaival. A fesztiválon pontosan erről kapunk kimerítő és minden tekintetben kielégítő helyzetjelentést, pillanatfelvételek kvázi végtelen sorát.

Talán egy kicsit többet is, mert az itthoni kulinária legjava mellett neves külföldi szakácsok és éttermek is bemutatják, hogy hol tartanak, melyek az aktuális csúcsételeik.

A bőség zavara miatt lehetetlen teljes képet adni, így marad a szubjektív élménybeszámoló. Egy rendezvény szervezése akkor a legjobb, ha észrevétlen, mert annyira gördülékenyen megy minden. A Millenárison ez történt, úgyhogy e sorok szerzőjének csakis és kizárólag a gasztroélményre kellett koncentrálnia, hogy ugyan fájó szívvel, de még végesebb befogadóképességű gyomorral mit hagyjon ki.

Tanácsként talán annyi, hogy a látogatónak először érdemes egy jó nagy kört tenni, végignézni az összes stand kínálatát, és csak a második menetben adózni (gourmand) ízlésének megfelelően a gasztronómia oltárán, amikorra már nagyjából eldöntötte, melyik étterem kínálatából, milyen ízvilágból, fúziósból vagy hagyományosból, távol-keletiből vagy kicsit/egészen közelebbiből, halakból és tenger gyümölcseiből, esetleg szigorúan húsokból, vagy vegetáriánus/vegán fogásokból fog kóstolgatni.

A mindenből valamit, de azért ne túl nehezet, viszont lakjak jól elvet választva, értelemszerűen falatkákkal, előételekkel kezdtem.

A Babel Budapestnél elfogyasztott – és valóban falatnyi –, paprikával és serclimorzsával szervírozott, sörben pácolt grillezett polip után, még mindig az előételek jegyében, a Macesz bisztró thai humusza következett, a mostanában egyre divatosabb fekete élelmiszereket képviselő fekete baguette-el. A humuszt, a hagyományos csicseriborsókrémet ma már ezer és egyféleképpen készítik el, de a délkelet-ázsiai ízvilág (amelyet Szingapúr mellett legmarkánsabban Thaiföld és az itthon szinte csak a phohoz társított Vietnam képvisel) kedvelőinek kihagyhatatlan ez a vörös currypasztával, chilisen kevert változat.

A következő körben, tisztelegve a hagyományosabb magyar konyha előtt paprikás kakastaréjra esett a választás, burgonyakrémmel, gyomormelegítően és egyben irdatlanul erős pici zöldpaprikával, ropogós házikenyérrel. A Salon étterem fogása igazi unikum volt, és a taréjt is hajszálpontosan olyan puhára főzték, amilyenre kell.

Előétel és főétel után kihagyhatatlan volt a Kollázs pazar menüsora, nagyon is emberi áron. Az egész fesztivál alaphangulatához és persze klasszikus és posztmodern magyar ízekhez passzolva, a paprika ezúttal is főszerepet játszott. Újabb előételként polip és paprika, burgonyafánk-félével a tetején, aztán darált báránnyal töltött paprika főételként, majd rozskenyérfagylalt gyömbérrel, madelaine-nel, minden földi jóval. Hibátlan.

A szomszédos Société standjánál kecskesajtos római saláta (benne természetesen paprika) következett. Ez a fogás szintén nagyon melegen ajánlott kategória.

 

A fesztivál egyik különlegessége a remek választékot kínáló Osztriga Sommelier minden ínyencnek kötelező, fáradó gyomorral viszont célszerűbb csak egyet megkóstolni, és nyugodtan bízzuk magunkat a szakavatott mesterre, nem fogunk csalódni, alkalmasint pedig jófajta champagne-nyal le is kísérhetjük a tengeri különlegességet.

Mivel a kortárs kulinária vegetáriánus/vegán fogások nélkül nem teljes, portyánk sem érhetett véget ennyivel, és az egyik legautentikusabb hazai szereplő, a Vegan Love kínálatában, stílszerűen édesburgonyával, végre megkóstoltam a hús nélküli burgert, a Szilícium-völgyben (is) népszerű beyond meat-et. Újabb felsőfokok, plusz, az étel méretre is nagyobb, mint a legtöbb stand remek, de inkább gyerekadagnyi fogásai. (Álljon itt egy kritikai megjegyzés: egyik kedvencemet, Szent Jakab kagylót sehol nem találtam. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs a Gourmet fesztiválon, azt viszont igen, hogy nem botlottam bele.)

Napzárásként a Chez Dodo macaronjaiból válogattam, s végül a pisztáciás (Philippe), a piemonti szarvasgombás-mogyorós (Pierre) és a mandula-rózsaesszencia-eper keverék kisherceg (Petit Prince) mellett döntöttem. Nem bántam meg, devalószínű, hogy ha másik hármat tesztelek, ugyanolyan elégedetten (és jóllakottan) távoztam volna.

A kínálatot látva, de teljességét és kifinomultságát mégsem látva át teljesen, alighanem ugyanez elmondható a többi étteremről, cukrászatról, egyéb finomságokat és italokat kínáló kiállítóról is.