A kutatók új módszert dolgoztak ki a földhasználat éghajlatra gyakorolt hatásának felmérésére, majd (más módszerek mellett) ennek segítségével hasonlították össze az organikus és a hagyományos élelmiszertermelési módszereket. Az eredmények azt mutatják, hogy a bioélelmiszerek termesztése sokkal nagyobb károsanyag-kibocsátást eredményezhet, mint a hagyományos módszerek.

Tanulmányunk eredményei alapján a Svédországban organikus módon termesztett borsónak körülbelül 50 százalékkal nagyobb az éghajlati hatása, mint a hagyományosan termesztett változatnak. Néhány élelmiszer esetében pedig még ennél is nagyobb a különbség – például a svéd organikusan termesztett őszi búza esetében közel 70 százalék” – mondja Stefan Wirsenius, a Chalmers egyik professzora, a kutatócsoport tagja.

A “bio” élelmiszerek azért károsabbak a környezetre és az éghajlatra, mert hektáronkénti hozamuk jóval alacsonyabb, elsősorban azért, mert előállításukhoz nem használnak műtrágyát. Azonos mennyiségű, organikus élelmiszer előállításához sokkal nagyobb földterületre van szükség.

Az új tanulmány áttörő újdonsága az a következtetés, hogy e földhasználatbeli különbség révén az organikus élelmiszereknek sokkal nagyobb a káros éghajlati hatása.

Az ökológiai gazdálkodással járó kiterjedtebb földhasználat az erdőirtásnak köszönhetően közvetetten magasabb széndioxid-kibocsátáshoz vezet” – magyarázza Stefan Wirsenius. “A világ élelmiszertermelése a nemzetközi kereskedelem irányítása alatt áll, így a svédországi gazdálkodási módszerek befolyással vannak az erdőirtásra a trópusokon. Ha azonos mennyiségű élelmiszer megtermeléséhez több földet használunk, közvetve hozzájárulunk az intenzívebb erdőirtáshoz a világ más részein.”

Éghajlati szempontból még az organikusan előállított hús- és tejtermékek is károsabbak, mint a hagyományosan előállított társaik, állítja Stefan Wirsenius.

Mivel az organikus hús- és tejtermelés során szerves takarmányt használnak, ezen módszereknek a hagyományos termeléshez képest nagyobb a termőföldigénye is, ami azt jelenti, hogy a búza és a borsó kapcsán tett megállapítások elvileg a húsra és a tejtermékekre is vonatkoznak. A húsra és a tejtermékekre vonatkozóan azonban nem végeztünk konkrét számításokat, és a cikkben sem szerepel erre példa” – magyarázza a kutató.

Új mutató: az alternatív ökológiai költség

A kutatók egy új mérőszámot használtak a kiterjedtebb földhasználat hatásainak felmérésére, és annak megbecsülésére, hogy az mennyiben jarul hozzá az erdőirtásból eredő magasabb széndioxid-kibocsátáshoz. A kutatók által Carbon Opportunity Cost-nak (kb. alternatív ökológiai költség) nevezett mutató az erdők élőfakészletében tárolt szén mennyiségét veszi alapul, amely széndioxidként szabadul fel az erdőirtás következményeképp. A tanulmány a világon elsőként alkalmazta ezt a mutatót.

Az organikus és a hagyományos termesztésű élelmiszerek korábbi összehasonlításai során gyakran nem vették figyelembe azt a tényt, hogy az intenzívebb földhasználat nagyobb mértékű éghajlati hatást eredményez” – mondja Stefan Wirsenius. „Ez komoly hiányosság, hiszen kutatásunk eredményei alapján ez a hatás sokszor nagyobb lehet, mint az üvegházhatást okozó gázok hatásai, amelyek a legtöbbször említésre kerünek. Azért is fontos ez, mert egyes svéd politikusok az organikus élelmiszertermelés növelését tűzték ki célul, és ha ez a cél megvalósul, akkor a svédországi élelmiszertermelés éghajlati hatása valószínűleg jelentős mértékben megnő majd.”

De miért nem vették figyelembe a korábbi kutatások a földhasználatot és annak összefüggését a széndioxid-kibocsátással?

Ennek minden bizonnyal számos oka van. Elképzelhető, hogy a háttérben egyszerűen csak a hatások mérésére alkalmas, jó és könnyen használható módszerek korábbi hiányára áll. Az új mérési módszer segítségével viszonylag könnyűszerrel végezhetünk átfogó környezetvédelmi összehasonlításokat” - mondja Wirsenius.

A tanulmány eredményeit a Nature c. folyóirat „Assessing the efficiency of changes in land use for mitigating climate change” (A klímaváltozás mérsékelését célzó földhasználatbeli módosítások hatékonyságának felmérése) című cikkében tették közzé.

Egy másik szempont: a fogyasztói perspektíva

Stefan Wirsenius hozzáteszi: ezek a megállapítások nem azt jelentik, hogy a lelkiismeretes fogyasztóknak egyszerűen át kellene térniük a nem organikus termesztésű élelmiszerek vásárlására. „Az élelmiszer típusa gyakran sokkal fontosabb: pl. az organikus bab vagy csirke fogyasztása sokkal kevésbé megterhelő éghajlati szempontból, mint a hagyományosan előállított marhahúsé” - mondja. „Az organikus termékeknek számos előnyük van a hagyományos módszerekkel előállított élelmiszerekkel szemben” – folytatja. „Sokkal előnyösebbek például a haszonállatok jóléte szempontjából, ám az éghajlatra gyakorolt hatás tekintetében tanulmányunk azt mutatja, hogy a biotermékek általában sokkal rosszabb alternatívát jelentenek.”

Azon fogyasztók számára, akik az ökológiai termesztésű élelmiszerek pozitív hatásait anélkül szeretnék élvezni, hogy ezáltal negatív hatást gyakorolnának az éghajlatra, érdemes lehet a különböző hús- és zöldségtípusok eltérő környezeti hatásaira összpontosítani. A leghasznosabb a marha- és birkahús, valamint a kemény sajtok növényi fehérjékkel, például babbal történő kiváltása. A sertés- és csirkehúsnak, a halnak és a tojásnak lényegesen kevesebb káros éghajlati hatása van, mint a marha- és bárányhúsnak.

A környezetvédelmi célok közötti ellentmondás

Az ökológiai gazdálkodásban nem alkalmaznak műtrágyákat, csak természetes eredetű peszticideket. A cél az energia, a föld és a víz hosszú távú, fenntartható módon történő felhasználása. A termények elsősorban a talajban jelenlévő tápanyagokat hasznosítják. A hosszú távú cél a biológiai sokféleség megőrzése, valamint az állatok és növények fenntartható kezelése közötti egyensúly kialakítása.

Az ökológiai élelmiszerek melletti érvek a fogyasztók egészségére, az állatok jólétére és a környezetvédelmi politika különböző aspektusaira fókuszálnak. Ezen érvek létjogosultsága vitathatatlan, a svéd Nemzeti Élelmezésügyi Hatóság és más kutatók szerint ugyanakkor nincs arra vonatkozó tudományos bizonyíték, hogy a bioélelmiszerek általánosan egészségesebbek és környezetbarátabbak lennének, mint a hagyományosan előállított társaik. Az egyes gazdaságok továbbá más-más környezetvédelmi célokat kezelnek prioritásként. A jelenlegi elemzési módszerek segítségével nem lehetséges valamennyi szempont figyelembevétele.

A tanulmány szerzői azt állítják, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek a kiterjedtetbb földhasználat miatt rosszabb az éghajlati hatása. Érvelésüket a svédországi hagyományos és ökológiai gazdálkodás hektáronkénti hozamának összehasonlításával támasztják alá a Svéd Mezőgazdasági Minisztérium 2013-2015 közötti időszakra vonatkozó statisztikai adatainak felhasználásával.

A bioüzemanyag-beruházások növelik a széndioxid-kibocsátást

A bioüzemanyagokkal kapcsolatos jelenlegi nagyberuházások is káros hatással vannak az éghajlatra, mivel kiterjedt termőföldterületeket igényelnek, így a tanulmány szerzői szerint – ugyanezen logika szerint – szintén hozzájárulnak a globális erdőirtás növekedéséhez.

A bioüzemanyagok (búza, cukornád és kukorica alapú etanol, valamint pálmaolaj, repce és szója eredetű biodízel) alternatív ökológiai költsége nagyobb, mint a fosszilis tüzelőanyagok és a dízel használatából eredő károsanyag-kibocsátás. A hulladékokból és melléktermékekből származó bioüzemanyagok nem rendelkeznek ezzel a hatással, de potenciáljuk alacsony.

A kutatók szerint a szántóföldi növényekből származó valamennyi bioüzemanyag olyan magas károsanyag-kibocsátással rendelkezik, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet éghajlatbarátnak nevezni. A szerzők a bioüzemanyagokkal kapcsolatos, új eredményeiket a Dagens Nyheter c. svéd napilapban tették közzé.

Büki Gabriella