A patkányok akár teljes szigetek ökoszisztémáját fejtetőre állíthatják. Elég hozzá egy törött hajóról odatévedt terhes állat, és a zöld környezetet majdnem úgy tönkreteszik, mintha bombák tarolnák le.

Valami hasonló történt a Galápagos-szigetek egyikén, az Északi Seymour szigeten. 2007-ben már sikerült megszabadítani a patkányoktól, de bő egy évtizeddel később visszatértek, valószínűleg a szomszédos Baltra szigetről úsztak át.

A veszély egyértelmű: a patkányok a madarak tojásait és fiókáit, illetve gyíkokat, például az iguánát is megeszik. Egy ilyen kis szigeten egyetlen emlősfaj megjelenése komoly veszélybe sodorja az egyébként is törékeny ökoszisztémát.

Minden sziget egyedi hely, csak rá jellemző saját élővilággal. A legtöbbet egy jellegzetes vonás köti össze: nem élnek rajtuk emlősök. Az ok egyszerű: a madarakkal és a rovarokkal ellentétben, a kontinensről sokkal nehezebben teszik meg az odavezető utat. Viszont ha egy emlős, különösen egy patkány vagy más rágcsáló sikerrel jár, hamarosan eluralkodik a káosz.

A sziget többek között az egyetlen éjszakai sirály, a fecskefarkú sirály otthona. Mivel a faj nem érintkezett patkányokkal, evolúciója során nem sajátította el, hogyan kezelje a gyilkos rágcsálót. A patkányok a virágokat beporzó rovarokat szintén megeszik, amellyel ugyancsak az ökoszisztémát veszélyeztető dominóhatást váltanak ki.

A korallzátonyok egyik tápanyaga a madarak nitrogénben gazdag ürüléke. Mivel minden mindennel összefügg, így a környező vizek élővilága is megérzi, ha csökken a madárpopuláció,

A rágcsálók tevékenysége összességében a természetes környezet folyamatos lepusztulásához, az ökoszisztéma felborulásához vezet.   

A környezetvédők meg is hirdették a patkányok elleni „háborút”, csakhogy ezúttal nem hagyományos fegyverekkel, hanem csúcstechnológiával, autonóm drónokkal vívják. A hat rotoros és 25 kilogramm tömegű gépek kb. 20 kiló teher szállítására képesek.   

A drónok előre meghatározott útvonalon repülnek, célpontjuk fölé érve pedig plusz-mínusz félméteres pontossággal ledobják a patkányölő bombát. A bomba színét gondosan kiválasztották: azért kék, mert ez a szín nem vonzza a madarakat. Az ecuadori illetékesek összesen 3 ezer kiló patkánymérget állítottak elő a sziget megtisztítására.

A művelet helikopterről is elvégezhető, ám a nem egészen 2 négyzetkilométeres sziget túl kicsi hozzá. Ezért kellettek a jóval kisebb, hordozható és persze precíziós drónok. Azonban az ember nélküli légi járművek sem működnek mindenhol, ráadásul nagyon fertőzött területeken csalétkeket szoktak állítani, és azok lerakására (ma még) alkalmatlanok.      

Az Északi Seymour sziget hivatalos szervei és a természetvédők ki akarták irtani az állatot a szigetről, ugyanakkor tudják, hogy ez csak a kezdete a világörökség részét képező környezetet veszélyeztető „betolakodó” fajok elleni harcnak. A mostani csata sikeresnek bizonyult, viszont bármikor újra feltűnhetnek „betolakodók”, ezért folyamatos megfigyelő tevékenységre van szükség ellenük.

A szomorú valóság, hogy csak nagyon kevés szigetet nem veszélyeztethetnek ezek a főként az ember által behurcolt fajok. Drónok ugyan nem oldhatnak meg minden ökológiai problémát, egy szigetecskén azonban sikerült komoly eredményt elérniük.