A növényültetéstől, palántázástól járványok folyamatos megfigyeléséig, farmerek a világ legtöbb részén használják a dróntechnológiát. A drónok viszont sok energiát fogyasztanak, és jelenleg a zömüket mindössze húsz óra repülés után újra kell tölteni.

Shyam Gollakota, a Washington Egyetem kutatója és kollégái alternatív megoldással rukkoltak elő az ember nélküli légi járművek által végzett mezőgazdasági tevékenységekre. A világon elsőként poszméhekre szerelhető szenzorcsomagot fejlesztettek. Mivel a rovarok jól repülnek, a csomagba csak egy parányi újratölthető elem kell. Az új technológia hatalmas előnye a drónokkal szemben, hogy nem 20 percig, hanem akár hét óra hosszat gyűjti az adatokat.

A poszméhek tömege általában 150-200 milligramm, és testtömegükkel azonos vagy súlyosabb terheket is képesek cipelni.

A Washington Egyetem kutatói által írt tanulmányból kiderül, hogy minden egyes szenzorcsomag 102 milligramm. A tömeg több mint kétharmada (kb. 70 milligramm) a rendszerhez tartozó elem. Az elem minden este, amikor a méh visszatér a kaptárba, automatikusan feltölti magát.

A maradék az állat földrajzi helyzetét rögzítő egyedien kidolgozott lokalizáló rendszer. A rendszerhez a méh körüli hőmérsékletet, nedvességtartalmat, fényintenzitást monitorozó pici szenzorok tartoznak. Ezek az érzékelők maximum 30 kilobájt adatot gyűjtenek, amelyet a rendszer a legközelebbi hozzáférési pontra tölt fel azt követően, hogy a méh éjszaka visszatért a kaptárba.

A kutatók nem sokat vacakoltak azzal, hogy hogyan szereljék fel a méhekre az apró elektronikus csomagot. A lehető legegyszerűbb megoldást választották – az állatokat 4-5 percre jégszekrénybe tették, majd miután kiengedték őket, elég lomhák és nehézkesek voltak ahhoz, hogy könnyedén rájuk tegyék a szenzorcsomagokat.

Poszméhekre mások is próbáltak már egyszerű „hátizsákokat” aggatni. A kis jelzőkészülékeket, rádiófrekvenciás azonosító-szerű (RFID) szerkezeteket általában ráragasztották az állatokra, és az RFID alapján követték a mozgásukat. Ez a megoldás azonban nem bizonyult hatékonynak.

„Alaposan utánanéztünk, hogy a legjobb módszerekkel, a legfigyelmesebben csináljuk” – nyilatkozta Vikram Iyer, az egyik kutató, majd hozzáfűzte: azért választották a poszméheket, mert elég nagyok a csomag cipelésére, és mert égszakánként visszatérnek az elem feltöltése szempontjából kiemelten fontos kaptárba.

A szenzor-állat vegyescsapat ugyanazt az érzékelő és számítási munkát elvégzi, mint a drónok. Tevékenységi köre és kapacitása egyelőre viszont erősen korlátozott – az adatok csak a legközelebbi hozzáférési ponton, azaz a kaptárban tölthetők le, ráadásul a 30 kilobájt sem túl sok.

A kutatók próbálják orvosolni a problémákat – a növények egészségi állapotáról a farmernek folyamatosan információt szolgáltató parányi kamerát is a hátizsákba akarnak szerelni.

„Hasznos lehet a gazdáknak az a tény, hogy az állatok olyan dolgokat is érzékelnek, amelyeket elektronikus tárgyak, például a drónok nem. Egy drón véletlenszerűen repül, a méh viszont speciális objektumok, például beporzandó növények felé veszi az útját. Ráadásul a rendszerrel nemcsak a környezetről szerzünk információkat, hanem a méhek viselkedését is jobban megismerjük” – összegez Gollakota.