A robotok egyre gyorsabbak, ügyesebbek és extrémebbek, legalábbis ez a mai tendencia, pedig sok alkalmazáshoz egyáltalán nem kell a gyorsaság, elég a kitartó figyelés.

A korábban kerekes és repülő robotrajokhoz algoritmusokat író Magnus Egerstedt, a Georgia Tech kutatója tavaly Costa Ricában járva kezdett el foglalkozni a Közép- és Dél-Amerikában élő lajhárokkal, majd kidolgozta a „lassúság elméletet.” Az állatok rendkívül lassúak, lusták, a belassult élethez viszont alig kell energiát elfogyasztaniuk.

Munkatársaival különleges robotot fejleszt. A gép fogaskerekeket és a drótokat működtető mechanizmusainak részeit 3D nyomtatással állították elő. A LajhárBot nevű, huzaljait csúszva-kúszva használó szerkezet legnagyobb kihívása, hogy az egyik kábelről esés nélkül kapcsoljon át egy másikra (és ez a kapcsolat hosszú ideig működjön), mert csak így tud fán tevékenykedni, mint a napi 22 órában pihenő, szinte az egész életét ágakon és lombok között leélő biológiai minta.

A robot pántfélével összekapcsolt két testből áll, mindkettőben van egy talphoz kötött motor, a talpak pedig egyszerű, energiahatékony és biztonságos kerekek. Egyelőre csak a Georgia Tech kampuszán tesztelték, és az igazi megmérettetés előtt a motorokat, a fogaskerekeket, aktuátorokat, szenzorokat és a számítógépet esőtől, széltől stb. védő héjfélét printelnek rá, és akkor már inkább a lajhárra fog hasonlítani.

Először az atlantai botanikus kertben, majd egy costa ricai kakaóültetvényen fogják próbára tenni, ahol figyeli majd a környezetet, később pedig a precíziós mezőgazdaságban is fontos szerepet szánnak neki. A lassú és energiahatékony szerkezet tökéletes erre a munkára, jobban el tudja végezni, mint a gyors, de sok töltést igénylő gépek. Csak akkor mozdul meg, amikor a változásokat méri, eleve úgy fejlesztik, hogy hosszú ideig működőképes legyen. Áramellátását fotovoltaikus elemek biztosítják, és akár hónapokat eltölthet a lombok közötti kábeleken.

Időnként kimegy a napra, és feltöltődnek az elemei.

A környezetet repülő és a talajon, kerekeken mozgó robotok is figyelik. Előbbiek túl sok energiát fogyasztanak, utóbbiak tevékenységét a talajviszonyok hátráltatják, ráadásul a földről elég nehéz átlátni a teljes környezetet. LajhárBot lehet az ideális, köztes megoldás.

„Mozogni sokkal drágább, mint érzékelni és gondolkodni. A környezeti robotok csak akkor mozogjanak, ha abszolút kell” – magyarázza Egerstedt.