Hamarosan sokkal könnyebb lesz az elkóborló tehenek őrzése, egyszerűbben megfigyelhető, hogy az állatok pont hol járnak.

Az Ohio Állami Egyetem Élelmiszer-, Mezőgazdaság- és Környezettudományok Iskolájának (CFAES) kutatói ugyanis szarvasmarhák és más legelő jószágok tenyésztését biztonságosabbá tevő virtuális kerítést tesztelnek valamikor a nyár folyamán. Kicsit olyan, mint a kutyáknak készült, ártalmatlan, de az elkószálást, nem várt területekre barangolást figyelemfelhívó lökéssel jelző láthatatlan kerítés.

„Nem okoz fájdalmat, inkább kisebb meglegyintés” – magyarázza a virtuális kerítés tesztelésében részt vevő Anthony Parker, a CFAES egyik kutatója.

Mindegyik állat GPS-szel vezérelt „okos” nyakörvet hord. A gazda az E-pásztor (eShepherd) nevű eszközzel távolról és bármikor tudja figyelni, hogy az adott tehén hol tartózkodik. A „kerítést” még akkor is mozgathatja, ha nincs az országban, semmi mást nem kell tennie hozzá, csak laptopja képernyőjén át kell rajzolnia a vonalat.

Az eszközt Ausztráliában fejlesztették, és az ausztrál Agersens vállalat is részt vesz a szintén ausztrál születésű Parker és társai nyári munkájában.

Az elcsámborgó tehenek először figyelmeztető jelzést hallanak, és ha nem térnek jobb belátásra, később enyhe legyintést éreznek.

Parker egyik feladata, hogy megállapítsa: elegendő-e a legyintés. A kérdés eldöntéséhez szénát és más élelmet tesznek a láthatatlan kerítés túlsó oldalára, minimálisan a „határon túlra”, majd figyelik, hogy hány ütés kell (ha egyáltalán kell) a kívánt táplálék eléréséhez.

A választ nem lehet tudni, mert egyes állatok akár két ütés után is folytathatják útjukat, mások visszafordulnak, megint mások pedig talán semmit nem éreznek, és így nem is reagálnak. Akárcsak az emberek, belőlük is teljesen mást vált ki a külső kényszerítés.

A teszt a szükséges hatósági (állategészségügyi stb.) engedélyek beszerzése után kezdődhet.

Ha az E-pásztor beválik, sokat segíthet farmereknek a legeltetésben. Szarvasmarhák, juhok, kecskék és más állatok általában ugyanazokon a területeken legelnek, ott ürítenek is, míg más füves részeket teljesen ignorálnak. Tehenek és ürülékük patakoktól, folyóktól távoltartása különösen meleg napokon komoly kihívás.

A láthatatlan kerítés fontos szerepet játszhat e problémák megoldásában. Parker viszont tart attól, hogy a szarvasmarhák hozzánk hasonlóan, nehezen változtatnak szokásaikon.

„Ők is és a juhok is nagyon okos állatok. Mozgás közben mintázatot követnek. Rengeteg gondunk lesz, ha nem értjük legelési, mozgási szokásaikat, hogy hol élnek és kikkel vannak jóban” – nyilatkozta.

Tehenek általában alacsony fekvésű területeken szeretnek legelni, és elkerülik a lejtőket. Virtuális kerítéssel könnyebben lejtők és forrásoktól, patakoktól, folyómedrektől távolabbi területek felé terelhetők.

Míg az általában fából vagy fémből készült, időnként elektromos fizikai kerítéseket nehéz elmozdítani, a virtuális elhelyezése naponta megváltoztatható.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogy az állatok milyen gyorsan fognak alkalmazkodni. Szerintük a borjak talán hamarabb tanulnak majd, miután látják, hogy az öregebb tehenek átléptek egy határt, és valami érte őket.

„Ha látom, hogy valaki kapott egy pofont, nem fogom ugyanazt tenni, mint az illető. De ki tudja, mit gondolnak a szarvasmarhák?” – magyarázza Kirsten Nikles, egy másik kutató.