„Rengeteg olyan változóra kell gondolnunk, amiket fel sem tételeznének Illinois központi részéről” – nyilatkozta 2600 hektár kukoricásáról és szójabab-ültetvényéről Brad Beutke, helyi farmer.

Változókon többek között a talajtípust, a vízmegtartó képességet és a termőföld topográfiáját érti. Beutke és üzleti partnere, Rod Wilson ezek az infók alapján igyekszik folyamatosan javítani tevékenységén. Az adatokat különböző övezetekből gyűjtik össze minden évben, és mindig kitalálnak új felhasználási módokat.

A zónák segítségével finomhangolták a tápanyagok adagolását, időzítették a trágyázást, válogatták a hibrideket, határozták meg a vetési átlagokat. Mindezek együtt 15 százalékkal csökkentik az éves vetőmag- és ültetési kiadásokat.

Korábban általában mindenhol 36 ezer magot vetettek el, de ma már csak a legtermékenyebb zónákban vetnek ennyit, míg egyes területeken 28 ezerre csökkentették a mennyiséget. Száraz évben jobban odafigyelnek ezekre a részekre.

Zónáik között vannak mindössze 1-1,5 hektárosak, de a legnagyobbak sem többek 7-nél. Leásva a földbe azonosítják a változatos talajokat, majd az így nyert ismereteket a legkitüntetettebb területekre alkalmazzák, ami íróasztal mellett előzetesen felosztott rácshálózattal lehetetlen lenne.

„Ezzel a menedzsment rendszerrel kezelni tudjuk mindegyik zóna leggyengébb részeinek a problémáját” – jelentette ki Isaac Ferrie, egy vetőmag-technológiai cég agronómusa.

Ferrie elmondta, hogy a legtöbb farmer dühbe gurul, ha meghallja a „zóna” szót, pedig a termőföld és a vetőmag kezelésének hatékony módja, igaz, rengeteg előzetes munka kell hozzá.

„Pontos adatok gyűjtése, kalibrált terméstérképek használata és a növények termésadatoknak megfelelő kezelése a legfontosabb” – magyarázza.

Zónák kialakításához a talajtípusról, a vetőmag és a termés „történetéről”, csapadékos és száraz évek terméséről stb. kellenek adatok.

Mindehhez persze nagyon nem árt, ha az adott farmer ismeri a technológiákat, közülük is elsősorban a földrajzi információs rendszer (GIS) – zónákat megrajzoló – térképkészítő szoftverét. Ha egyet sem tudunk azonosítani, jobb ha helyi vetőmag-kereskedőkkel konzultálunk.

Minél több infó gyűlik össze, a zónák évente annál inkább bővíthetők, csökkenthetők. Az ismétlődő feladatokkal jól látjuk, milyen a munkánk változó időjárási feltételek mellett.

Mihelyst megvannak a zónák, egy-egy alkalmazás, például a nitrogénhasználat alapján értékeljük ki őket. Beutke évente egy teljes napot tölt el térképei kiértékelésével. Zónáit az eredmények alapján „frissíti.”

„Ha látjuk, hogy az egyik területen több nitrogénre van szükség, a következő évre módosítunk rajta” – mondja.

Ferrie felhívja a figyelmet, hogy egy-egy terület korlátozó tényezői a zónarendszerrel azonosíthatók, maximális terméshozam pedig az erre „rímelő” változtatásokkal érhető el.